Ezeknek, akárcsak a nappali ragadozóknak, szintén erőteljes karmaik vannak, fellelhető rajtuk is a csőrt körülölelő viaszhártya.
Az ókori görögök a bölcsesség jelképének tartották a baglyokat, de a középkori európai kultúrába már balszerencsét, halált hozó madarakként vonultak be. Pedig ártatlan, sok hasznot hajtó élőlények.
A közhiedelemmel ellentétben vannak nappal vadászó fajok is. Hogy nem látnak az éppen olyan tévhit, mint az ellenkezője, hogy éjjel is látnak.
Jellemzőik még a karcsú, de a laza tollazat miatt vaskosnak látszó test, a sűrű tollas fej, az igen nagy, előre irányuló kerek, sugaras tollkoszorúval, arcfátyollal övezett szem, a hosszú szárny és általában a rövid farok.
A feltűnő tarka tollazat sem a vadászat eredményességét sem a nappali nyugodt pihenést nem tenné lehetővé, így érthetjük meg, hogy a baglyoknál a tollazat miért olyan prózai. A tollazatról még kell tudni, hogy szerkezetében is eltér más rendekbe sorolt fajokétól. Itt finom, elálló serték ülnek pl. az evezők szélén, s ezek megakadályozzák azoknak az ultrahangoknak a keletkezését, amelyeket az énekeseknél könnyű kimutatni.
A csőrük rövid kampójú, tövétől kezdve erősen lefelé hajló. Lábuk a karmokig tollas. A repülésük nesztelen.
Fehér tojásokat raknak, a fiókáik pelyhesek, vakok és gyámoltalanok.
A tollazatuk lágysága, a bélrendszerük és az anatómiai sajátosságaik valójában a lappantyúfélékkel való rokonságukat valószínűsíti.
A syrinxük teljes mértékben eltér a ragadozó madarakétól. Begyük sincs. A külső ujjuk vetélő.
A rend két családjában közel 200 faj tartozik, s képviselőik az egész Földön elterjedtek.
A GYÖNGYBAGOLYFÉLÉK (Tytonidae) családját 2 nemzetséggel és 14 fajjal, a BAGOLYFÉLÉK (Strigidae) családját 22 nemzetséggel és 160 fajjal jegyzi az amerikai MALLARD PRESS 1991-ben kiadott A világ madarai című albuma.
Más rendszerezők szerint 5 alcsalád 26 nemébe 142 faj tartozik.
Ezek az alcsaládok:
1. Striginae (valódi baglyok),
2. Tytoninae,
3. Surninae,
4. Asinoninae (fülesbaglyok),
5. Phodilinae.
A bagolyalakúak rendjébe tartozó madarak üldözik az apróbb vadat, de hasznot hajtanak a kártékony rágcsálók pusztításával. Újabban kiderült (rodopszin), hogy a gilisztát is csemegének tartják.
A Kárpát-medencében 13 fajuk fordul elő. A legismertebb az emberi településekhez ragaszkodó gyöngybagoly (Tyto alba). A kuvik v. halálmadár (Athene noctua) a rétek, a macskabagoly (Strix aluco) pedig az erdők madara, mindkettő csak ritkán fészkel épületekben. A füles v. erdei fülesbagoly (Asio otus) tápláléka kizárólag egér és pocok, ezért a mezőgazdaság számára az egyik leghasznosabb állat. Az uhu (buhu) v. nagy fülesbagoly (Bubo bubo) nálunk kihalóban levő faj, nagyobb vadakat is megtámad.
Északon otthonos a csaknem tiszta fehér hóbagoly (Nyctea scandiaca), mely csak nagyon kemény teleken szokott ellátogatni hozzánk. A törpe kuvik (Glaucidium passerinum) veréb nagyságú, s csak a Kárpátok magasabb régióiban fordul elő.
Ezen kívül ismertebb faj még a füles kuvik (Otus scops), a karvalybagoly (Surnia ulula), a szakállas bagoly (Strix nebulosa), az uráli bagoly (Strix uralensis), a réti fülesbagoly (Asio flammeus) és a gatyás kuvik (Aegolius funereus).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése