Az Országos Állategészségügyi Intézetbe 2004-től 2006-ig, az ország valamennyi részéről beérkezett őztetemeket teljeskörű diagnosztikai vizsgálatnak vetették alá (kórbonctan, kórszövettan, bakteriológia, stb.). Ebben a három éves időszakban 42 őz esetet vizsgáltak, amelyekből kórszövettani vizsgálatra és DNS kivonás céljára gyűjtöttek szövetmintákat. Külföldi fibropapilloma-gyanús elváltozásokból friss vagy fixált szöveteket, vagy az elváltozásból kivont DNS mintákat kaptak.
A gímszarvas fibropapillomák vizsgálatát egy Alsó-Ausztriában 2004-ben elejtett egy éves, növendék gímbikából és egy Magyarországon 2007-ben a Kaposvári Egyetem bőszénfai szarvasfarmján rutin, ellenőrző vizsgálat céljára kilőtt, egy éves gím ünőből származó daganatmintán végezték.
A formalinban fixált majd paraffin blokkokba ágyazott szövetmintákból készített metszeteket hematoxilin-eozin festéssel, immunhisztokémiával (IHC) és in situ hibridizációval (ISH) vizsgálták. A szövettani elváltozásokat és az IHC és ISH reakciókat fénymikroszkópos vizsgálattal értékelték ki. A vírusantigén daganatszövetben való kimutatására egy új immunhisztokémiai módszert alkalmazták (Erdélyi és mtsai, 2009b).
A vírus genom jelenlétét és annak lokalizációját a daganatszövetben a szövettani metszeteken elvégzett in situ DNS hibridizációval vizsgálták. A reakcióban a CcPV1 genom L1 ORF régiójából (nt 6407-6798; EF680235) PCR-rel szintetizált 392 bp hosszú DIG-gel jelölt DNS próbát használták.
Tápláléka:
az õz e tekintetben nagyon válogatós. Vadászati kutatók szerint az állatok mindig a koncentráltabb, különösen tápláló növényeket és hajtásokat válogatják ki, hogy lehetõleg minél kevesebb olyan szükségtelen anyagot vegyenek fel, amelyet nem vagy csak alig tudnak megemészteni. Szokták mondani, hogy az õzek "nassolnak". Az õz kis testének felülete, ha az állat tömegéhez viszonyítjuk, nagy, és nagyon sok meleget sugároz ki. Az õz ezért méreteihez képest több táplálékot kíván, mint a jóval termetesebb gímszarvas. A nagy energiaszükségletet csak tápanyagokban gazdag táplálékkal lehet kielégíteni. Az, hogy az õz számára milyen fontos a táplálék, abból is látszik, hogy a fiatal közép-európai õzeknek csak akkor lehet esélye arra, hogy átvészeljék a telet, ha õsszel már legalább 12-14 kg-ot nyomnak. Ennél könnyebb állatok rendszerint nem vagy csak rendszeres etetéssel érhetik meg a tavaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése