A hazai sziklagyepeket és lejtősztyeppeket veszélyeztető legfontosabb beavatkozás a kopárfásítás. Korábban -főként a dolomit és mészkőkopárokat- programszerűen telepítették be tájidegen fafajokkal (általában fekete fenyővel). A kopárfásítás abban a tekintetben feleslegesnek bizonyult, hogy a "terméketlen" kopárokat fatermeléssel hasznosítani lehessen, arra azonban alkalmas volt, hogy az igen értékes sziklai vegetációt megsemmisítse, elpusztítsa. A fentiek -ld. vegetációtörténeti és a sziklagyepeket ismertető rész- alapján belátható, hogy ezek természetes állapota az erdőtlenség, és sajátos, értékes vegetációjuk védendő. A tájidegen fafajok újabb telepítését tehát el kell kerülni, a levágott állományok helyére őshonos fafajokat kell ültetni (molyhos tölgy), illetve helyüket kopáran kell hagyni, lehetővé téve a sziklai vegetáció természetes regenerálódását.
A sziklagyepek és lejtősztyeppek területét védterületekként kell kezelni, a még meglévő bokorerdőket kímélni kell, kivágni nem szabad. A meredek helyeken a legeltetés megtiltandó, illetve a sokhelyütt túlnépesedett vadállomány (főként a muflon igen veszélyes, eróziót okozó populációi) egyedszámának csökkentése, kilövése, kívánatos.
Igen nagy károkat okoznak a korábban sokhelyütt, a természetvédelmi szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával megnyitott kőbányák. Ezek terjeszkedését csak a természetvédelmi hatóságokkal való egyeztetés után, korlátozottan szabad megengedni, illetve újabb bányák nyitását lehetőleg el kell kerülni.
A sziklai vegetációtípusok sportcélú használatát (terepmotorozás, kerékpározás, siklóernyőzés) területileg korlátozni kell, vagy meg kell tiltani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése