A lappantyúk egyik különlegessége, hogy az emberhez képest fordított a bioritmusuk. Éjszaka aktívak, ritkán találkozhatunk velük. A legelképesztőbb képességük, hogy az éjszaka sötétjében repülve vadásznak rovarokra, amihez magasan fejlett látásra és reflexekre van szükségük. Ezt a fej méretéhez képest arányaiban nagy szem és nagy száj segíti (az állatvilágban ez egyedülálló arányokat jelent). A lappantyúké a legnagyobb méretű és legnagyobbra nyitható száj – a fejük szó szerint kettényílik, ami a több centiméteres száj körüli sörteszőrökkel együtt kávéscsészényi rovarcsapdaként működik. A lappantyú az eredeti élőhelyét jelentő nyíltabb erdős-bokros erdei és agrárterületek mellett nagyobb kertekben, települési parkokban is előfordulhat.
Az állat tökéletes álcázása, rejtőzködő viselkedése és éjszakai életmódja miatt alig tudunk valamit a hazai állomány vonulási útvonaláról és célterületeiről. A repülő rovarokat űző lappantyúk többnyire a madárbefogó hálók 2–3 méter magasra nyúló fogófelülete felett vadásznak, ezért ritkán, véletlenszerűen lehet csak befogni őket. 2009-ig mindösszesen csak 508 lappantyú került hálóba!
A Madárgyűrűzési Központ engedéllyel rendelkező, a lappantyúkutatásban részt vevő gyűrűzők számára 2009-től lehetővé tette a magnóval lejátszott hívóhanggal történő befogást. A magnózási moratórium kutatási célú feloldásának köszönhetően 2009-ben már 108 lappantyút fogtak a magyar gyűrűzők, ami a közel 60 év alatt jelölt állomány 21,3%-a! A visszafogások számának emelkedésével fontos információkra derült fény a faj erős területhűségéről, vonulási viselkedéséről és élettartamáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése